When Margo Roth Spiegelman beckons Quentin Jacobsen in the middle of the night—dressed like a ninja and plotting an ingenious campaign of revenge—he follows her. Margo’s always planned extravagantly, and, until now, she’s always planned solo. After a lifetime of loving Margo from afar, things are finally looking up for Q . . . until day breaks and she has vanished. Always an enigma, Margo has now become a mystery. But there are clues. And they’re for Q.
Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.
Nem most olvastam ezt a könyvet, viszont cserébe nemrég láttam a filmet, úgyhogy tuti, hogy egy kicsit hatással lesz az értékelésemre a mozivásznon látott darab, de azért megpróbálok majd nagyrészt a könyvre szorítkozni. Rögtön leszögezném, hogy eddig még csak a The Fault in Our Starst (Csillagainkban a hibát) olvastam a szerzőtől, így nem tudom, hasonlít-e a többi regényére (merthogy olvastam olyan kritikákat, amelyek szerint nem kifejezetten számít újdonságnak a téma az írónál).
Már akkor tudtam, hogy ezt a történetet mozivásznon jobban fogom élvezni, mint könyv formátumban, amikor még csak az előzetest láttam, és belekezdtem a könyvbe. A történet kifejezetten érdekes, csakhogy a megvalósítás nem feltétlenül hozzá az elvárásokat. Az enyémeket legalábbis nem tudta maradéktalanul teljesíteni. Azt vártam, hogy nyomozós, roadtripes könyvet fogok olvasni, és bár mindkettő megvolt benne, sokszor éreztem azt, hogy túlságosan elvontak bizonyos részek és néhol le is ült a sztori. Ennek ellenére végig szívesen forgattam a lapokat, jó néha ilyesmit is olvasni a sok disztópia mellett.
Quentin aranyos főszereplő volt, szerettem, hogy komoly fiú, aki törődik a jövőjével… Talán egy kicsit túlságosan is. Bár nem éreztem azt, hogy ő korlátokként élné meg azt, hogy a jövője lebeg a szeme előtt, Margo egyértelműen így látta. Merthogy Margo igazi életművésznek tűnik. Igazi legendává vált, hihetetlen történtek keringenek róla, amelyeket valahogy mégis elhisznek az emberek, hiszen ő Margo Roth Spiegelman. Az igazság persze szokás szerint valahol a kettő között van. Quentinnek igenis szüksége volt arra, hogy elkövessen néhány őrültséget, hogy néha érezze, hogy dobog még a szíve, ugyanakkor ő nincs olyan hatalmas „énkeresési” válságban, mint Margo. Érdekes ellenpólusa ez a két karakter egymásnak, és minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy érzem, hogy jól kiegészítenék egymást, sikerülne a megfelelő irányba – csak persze nem feltétlenül tizennyolc évesen.
A mellékszereplőket nagyon bírtam, ami szerintem a filmet megnézve csak fokozódott. (Az a helyzet, hogy a film legjobb pillanatai azok voltak, amikor Quentin, Ben és Radar hülyéskedtek, egyszerűen fantasztikusan hozták ezeket a részeket.) Viszont Margo… A filmben egy kicsit szimpatikusabb volt, mint a könyvben. Megértem, hogy miért viselkedett úgy, ahogy, de az elveszett nemzedék óta nem bírom elviselni az idealizált, mindenki által bálványozott női szereplőket. Akkor sem, ha valóban ilyenek az emberek – mert persze én is tisztában vagyok vele, hogy hajlamosak vagyunk tökéletesnek hinni bizonyos embereket, akiket csak távolról szemlélhetünk, és nem látunk be életük minden egyes pillanatába.
Összességében azért élveztem a könyvet, még ha néha túl absztraktnak is éreztem néhány részt. Elgondolkodtató volt, és bár elcsépelt, nagyon is igaz az üzenet, amelyet közvetíteni próbál. Ha valaki ilyesfajta olvasmányra vágyik, kezdjen bele bátran! :) Azt hiszem, valamivel jobban tetszett, mint a Csillagainkban a hiba, de ehhez nagyban hozzájárulhatott az is, hogy attól jóval többet vártam, mint amennyit végül nyújtani tudott. 8/10.
Borító: 8/10
Sztori: 8/10
Kedvenc karakter: Quentin? Ben?
Amit leginkább élveztem: Azokat a momentumokat, amikor megmutatkozott, mennyire jó barátai vannak Quentinnek (és Margónak).